Undómea Nainie

Undómea Nainie

Radnoti

This is the translation of a sweet poem by the Hungarian poet Miklós Radnóti, who worked in the first third of the last century before he was killed by Nazis during a forced march to a camp.


Undómea Nainie

 

A, undómion kólime rohtar:

Lakare ar xiéte quilde;

*Lenkie lorde oronti-karinnar

Lintale siryar púla i sinye.

 

I reo yalme aulunta palan,

Patean, *vequi hlussesse pateanye,

Miurotalínen nóra i néka kále,

Nípa hala onta i núra huine.

 

Yáre firininyaron hráva salque,

Salque yo lóte i tuvin *ilmende;

*Tatarrean as nindi olmentar,

Ar tensi i þosse ná taite haime.

 

Tyulussion téma tiuyala quonda,

*undukúve tenna i quilda lóme,

Lorda Rána *hópelta ta pusta

Ortana leperinganyasse.

 

Sinyeva sére, elye *suilan,

Urda renyo asto to i malle wíla:

Taiti lúmis lenka endanyasse

I *oioférima faire *lissie lóra.


Elegy At Sunset

 

Oh, light sins of sunsets,

Inaction and momentary hush;

Slowly over drowsy hilltops

the evening pours swaying rivers.

 

The noise of the day flows far away,

I walk, as if I were walking in whisper,

The faint light's running on cat's paws,

The deep shadow begets a frail shade.

 

The flesh of my old dead is grass,

grass and flower, and I find'em everywhere,

I'm standing around with their slender smell

And terror has become such a habit by now.

 

The row of poplars is a billowing smoke,

The silent night bows down over them,

The lazy Moon rolls forth and stops

On the tip of my upturned finger.

 

Evening peace, I salute you,

The dust of my hard day flies over the road,

At such times in my slow heart

The ever-ready death gracefully slumbers.


The original:

 

ALKONYI ELÉGIA

Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.

A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.

Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.

Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.

1936

 


*lenkie adv. "slowly" < lenka

*vequi conj. "as if" cf. laqui "unless"

*ilmende adv. "everywhere"

*tatarra- vb "stand around, hang around, stand aimlessly" freq. of tar-

*hópelta- vb "roll out from somewhere, roll forth"

Comments