This a rather loose rendering of a poem I wrote a long time ago.

This is the Quenya version:

amme amnútie nute ya samimme
er i merimme, ala cene exa
unótime mírimmar pia ambaremma
amme nurta illon mí vennasse

mal emme hentar háyanna, ta mí sére
nurtamme imme nu lassi narqueliéve

--------

it is meant to mean:

let us bind strongly whatever we have
so that no other should see, only whom we want
our countless treasures our little world
let's hide ourselves from all in the corner

for evil's still wandering here around us
sowing his many curses here and there
his bitter poison, foul hatred,
and falls upon your life like raging fire

but we just gaze into the distance, and quietly
bury ourselves under the autumn leaves

--------

and the original:

kössünk erős kötést arra, amink van
hogy számtalan titkunk, apró világunk
ne lássa más, kedvesem, csak akit kívánunk
bújjunk a világ elől el a sarokban

mert itt kóborol még a rontás valamerre
s szapora átkát szórja szanaszét
hozná-vinné mérgét, dohos gyűlöletét
fészkedre szállva törve életedre

de mi elnézünk feje fölött, s halkan
elássuk magunk az őszi avarban